skip to Main Content

Iratkozz fel depresszió kezelése és lelkisegély tippjeimre

Én is így csináltam: 15 év depresszió és pánikbetegség leküzdése pszichológus nélkül

Feliratkozás pánikbetegség tünetei enyhítésére

Megoszthatom veled depresszióm leküzdésének történeteit?

Iratkozz fel depresszió tüneteinek pszichológus nélküli enyhítésére

gyógyulásom történeteihez

A következőkben segíteni fogok neked, hogy könnyebb legyen majd segítséget kérned depresszió kezelése érdekében.

Megnéztem Dr. Csernus Imre a depresszió kezelése című videóját és beleolvasva a jegyzeteimbe összegzem majd a saját gondolataimat beleélve magam a saját tapasztalataimba, 15 éves pánikbetegségtörténetembe, gyógyulásomba. Remélem, hogy majd a cikk végére közelebb kerülsz majd a segítséghez, ami segít majd visszatérni önmagadhoz, vissza egy boldog életbe.

Hasznosnak találtad a cikket?

Pánikbetegségem kialakulását részletezem elsőként. Majd azt, ahogyan elbántam vele és végül a következményekről lesz szó. Tény, hogy már legalább 2 éve nem volt pánikrohamom, ami a gyógyulás jele. Kijöttem belőle magamtól. Megcsináltam!

Még mielőtt a következményekről kezdenék írni, szeretném megosztani veled az előzményeket és azt, hogy melyik program segített kisétálni a saját lábaimon a pánikbetegségből.

Hasznosnak találtad a cikket?

Nemrég hallottam, hogy az angol nyelvű biblia “sin” (bűn) szó etimológiája elvezet bennünket egy íjászati kifejezésig: “missing the mark” vagyis célt téveszteni az én fordításomban. Mondanom sem kell, hogy megindított, hogy vajon hogyan is lehet eljutni az eredendő bűn teológiai szakkifejezéstől, hogy célt téveszteni. Néhány gondolatot, okfejtést örökít meg a következő videó.

Hasznosnak találtad a cikket?

Járj a jó úton

Útjelző írások

Kapjál rendszeres depresszió leküzdése útmutatókat hetente, benne pánikbetegség kezelése, lelkisegély és gyógyulás pszichológus nélkül

Éltem a lehetőséggel, felvettem vele a kapcsolatot, és elmondhatom, hogy ezalatt a három hónap alatt nagyon sokat javult az állapotom.

Józsa Katalin

Ha már túl vagy az első pánikrohamodon, akkor már tudod, hogy milyen félelmetes és rosz élmény. A második pánikroham már új elkerülési stratégiák bevezetésére is rákényszeríthet, de a 3. pánikrohamod vízválasztó és egyben kegyes is lehet hozzád, amennyiben… kiderül a következő videóbol.

Hasznosnak találtad a cikket?

Néhány éve automatikus gondolatok záporoztak és nyomasztottak és taszajtottak mindjobban lefelé. De megállítottam a negativitást és már két éve nem volt pánikrohamom. Hogyan csináltam? https://9abor.com/kapcsolat/

Munkába menet vasárnap délután, koraeste az egyik automatikus gondolatom nem csak szimplán egyike volt a szokásos negatív gondolati zápornak, amit az agyam (pontosabban én, nem akarom levenni a felelősséget a saját vállamról, de…) produkált, hanem egy angyal is jött vele, képletesen szólva. Az angyal történetesen azt a felismerést hozte le nekem ajándékul, hogy “Hé, Gábor, de hát ezek a nyomorult szerencsétlen negatív gondolatok nem voltak veled még mikor megszülettél, nem de? Akkor ezek szerint én tanultam meg őket előhívni valahogyan, így válaszoltam az angyalnak.” Azonnal utána, még ott a hídon szembeállítottam az arcommal a telefon-kamerát és lejegyzeteltem pár gondolatot emlékeztetőnek. Néhány óra mulva meg az alábbi videót csináltam meg.

Hasznosnak találtad a cikket?

Szociális fóbiával és más fóbiákkal kapcsolatban ingyenes segítő beszélgetéseken keresztül segítek Londonból. Keress meg Viberen vagy WhatsAppon és lássuk meg a célt az út végén közösen! www.9abor.com

Nálam minden rossz dolog az életemben szociális fóbiával indult. Évtizedekig nem tudtam róla, csak éltem vele. Lelki fájdalmamat és a fiatalságom szükségszerű nehézségeit alkoholizmussal kompenzáltam. Tetéztem, talán ezt a szót kellett volna használnom, hogy őszintébben kifejezzem azt a lelki kínt, amin az ember keresztül megy. Hm… de ez sem egészen igaz. Ugyanis inteligensen az ember felvértezi magát elkerülő stratégiákkal. És akkor minden látszólag megy a maga útján. Látszólag minden OK. 

Persze ez sem teljesen igaz. Ugyanis arról, hogy akkor ott fiatal koromban igenis kinlódtam és szenvedtem arról csak most tudok. Régen is tudtam, hogy van valami, ami nem OK, de többet nem tudtam róla. Csak sodródtam az árral.

Ittam. És amit lehetett elrontottam. Ma úgy látom, hogy hihetetlen mégis, hogy annyi mindenben ugyanakkor szerencsém volt. Ez így persze a negatív múlt-látás. Hogy lenne akkor a pozitív verziója ugyanennek? Hm, hát talán úgy, hogy: “Annak ellenére, hogy ittam és, ahogyan ma már tudom, hogy szociális fóbiával éltem az életem, mégis felnőttem, megnősültem és dolgoztam egész életemben.

Hogy érzem magam a fenti pozitív verzióval kapcsolatban? Hát, nem túl pozitívan. Nem hangzik túl természetesen. Nincs neki olyan olvasata, mintha a szívemből szóltam volna. 

15 évnyi pánikroham, legalább ezer olyan alkalom, amit életveszélyesnek tartottam. Persze ma már tudom, hogy azon túlmenően, hogy tévhitek sorozatát ültettem el magamban a 15 év alatt, más fizikai bántalomról nem tudok. Jah, hogy óvatosan fogalmazok, mikor azt írom, hogy “fizikai bántalomról nem tudok”, hát, őszintén szólva az nem véletlen. Túl azon, hogy tényleg nem tudok más fizikai bántalomról, ami direkte a 15 év pánikbetegségnek köszönhetnék, az mondjuk, igaz. Igaz? Hát azért mégsem teljesen igaz. Áttételesen összeszedtem azért egyet-s-mást az eltelt 52 évben, mondjuk így.

Máskülönben, ma a szociális fóbiával kapcsolatban szedtem össze magam, hogy a kamera előtt beszéljek 3 főbb aspektusról, ahogyan én látom.

Hasznosnak találtad a cikket?

Azt gondolom, hogy megtapasztaltam a pánikbetegség összes vonását és annak vonatkozásainak egy részét. Tanultam belőle. De még mielőtt megválaszolnám a videó címében felvetett kérdést, szeretnélek egy ingyenes segítő beszélgetésre invitálni velem, ami segíthet ráállni egy pánikbetegségből (fóbiából vagy egyéb mentális zavarból) kivezető útra. https://9abor.com/kapcsolat/

Néhány napja már a fejemben van egy felismerés. Egy gondolati csíra, amiről már a kezdetén azt gondoltam, hogy érdemes lenne továbbgondolni, hogy lássuk mi lesz belőle. Megéri-e tovább fejtegetni, megéri-e tovább gondolni, hogy még egyszerűbben és érthetőbben közölje, ami maga a mag volt, amiből az előbb említett gondolati csíra nőtt ki.

PTSD. Vagyis Posttraumatic Stress Disorder. Találtam egy Wikipédia oldalt rőla magyarul, Poszttraumás stressz zavar néven. Arra gondoltam, hogy jó fordítás ez, mert a trauma szó ugyan nem egy magyar szó, hanem az eredeti formájában használjuk Magyarországon és az anyanyelvünkben, ezért talán tényleg helyénvaló a latin előtag magyar átiratával egybeírvva poszttraumásnak mondani. Aztán ha jobban megnézzük a 4 szóból végülis csak az utolsó szó teljesen magyar, a többi nem. Sem a poszt, sem a trauma és sem a stressz szavak nem magyar eredetűek, de a zavar szavunk igen. 

Amúgy a fenti talán nem túl érdekes, de valahogy nyelvészkedni kívánkozott. 

Egy homlokracsapós élményem volt néhány napja, mikor egy videóban azt hiszem a poszttraumás stressz zavarról volt szó. Hirtelen belém ötlött egy lehetséges kapcsolódás az én pánikbetegség 15 éve alatti tapasztalattal. És hogy mire jutottam azóta, erről fog szólni a következő videó.

Hasznosnak találtad a cikket?

Ingyenes segítő beszélgetésre invitállak, ha úgy érzed a napjaid inkább félelemben semmint jólvagyokiságban tellnek. https://9abor.com/kapcsolat/

Hasznosnak találtad a cikket?

Ha már túl vagy az első pánikrohamodon, akkor már tudod, hogy milyen félelmetes és rosz élmény. A második pánikroham már új elkerülési stratégiák bevezetésére is rákényszeríthet, de a 3. pánikrohamod vízválasztó és egyben kegyes is lehet hozzád, amennyiben… kiderül a következő videóbol.

Hasznosnak találtad a cikket?

Néhány éve automatikus gondolatok záporoztak és nyomasztottak és taszajtottak mindjobban lefelé. De megállítottam a negativitást és már két éve nem volt pánikrohamom. Hogyan csináltam? https://9abor.com/kapcsolat/

Munkába menet vasárnap délután, koraeste az egyik automatikus gondolatom nem csak szimplán egyike volt a szokásos negatív gondolati zápornak, amit az agyam (pontosabban én, nem akarom levenni a felelősséget a saját vállamról, de…) produkált, hanem egy angyal is jött vele, képletesen szólva. Az angyal történetesen azt a felismerést hozte le nekem ajándékul, hogy “Hé, Gábor, de hát ezek a nyomorult szerencsétlen negatív gondolatok nem voltak veled még mikor megszülettél, nem de? Akkor ezek szerint én tanultam meg őket előhívni valahogyan, így válaszoltam az angyalnak.” Azonnal utána, még ott a hídon szembeállítottam az arcommal a telefon-kamerát és lejegyzeteltem pár gondolatot emlékeztetőnek. Néhány óra mulva meg az alábbi videót csináltam meg.

Hasznosnak találtad a cikket?

Szociális fóbiával és más fóbiákkal kapcsolatban ingyenes segítő beszélgetéseken keresztül segítek Londonból. Keress meg Viberen vagy WhatsAppon és lássuk meg a célt az út végén közösen! www.9abor.com

Nálam minden rossz dolog az életemben szociális fóbiával indult. Évtizedekig nem tudtam róla, csak éltem vele. Lelki fájdalmamat és a fiatalságom szükségszerű nehézségeit alkoholizmussal kompenzáltam. Tetéztem, talán ezt a szót kellett volna használnom, hogy őszintébben kifejezzem azt a lelki kínt, amin az ember keresztül megy. Hm… de ez sem egészen igaz. Ugyanis inteligensen az ember felvértezi magát elkerülő stratégiákkal. És akkor minden látszólag megy a maga útján. Látszólag minden OK. 

Persze ez sem teljesen igaz. Ugyanis arról, hogy akkor ott fiatal koromban igenis kinlódtam és szenvedtem arról csak most tudok. Régen is tudtam, hogy van valami, ami nem OK, de többet nem tudtam róla. Csak sodródtam az árral.

Ittam. És amit lehetett elrontottam. Ma úgy látom, hogy hihetetlen mégis, hogy annyi mindenben ugyanakkor szerencsém volt. Ez így persze a negatív múlt-látás. Hogy lenne akkor a pozitív verziója ugyanennek? Hm, hát talán úgy, hogy: “Annak ellenére, hogy ittam és, ahogyan ma már tudom, hogy szociális fóbiával éltem az életem, mégis felnőttem, megnősültem és dolgoztam egész életemben.

Hogy érzem magam a fenti pozitív verzióval kapcsolatban? Hát, nem túl pozitívan. Nem hangzik túl természetesen. Nincs neki olyan olvasata, mintha a szívemből szóltam volna. 

15 évnyi pánikroham, legalább ezer olyan alkalom, amit életveszélyesnek tartottam. Persze ma már tudom, hogy azon túlmenően, hogy tévhitek sorozatát ültettem el magamban a 15 év alatt, más fizikai bántalomról nem tudok. Jah, hogy óvatosan fogalmazok, mikor azt írom, hogy “fizikai bántalomról nem tudok”, hát, őszintén szólva az nem véletlen. Túl azon, hogy tényleg nem tudok más fizikai bántalomról, ami direkte a 15 év pánikbetegségnek köszönhetnék, az mondjuk, igaz. Igaz? Hát azért mégsem teljesen igaz. Áttételesen összeszedtem azért egyet-s-mást az eltelt 52 évben, mondjuk így.

Máskülönben, ma a szociális fóbiával kapcsolatban szedtem össze magam, hogy a kamera előtt beszéljek 3 főbb aspektusról, ahogyan én látom.

Hasznosnak találtad a cikket?

Azt gondolom, hogy megtapasztaltam a pánikbetegség összes vonását és annak vonatkozásainak egy részét. Tanultam belőle. De még mielőtt megválaszolnám a videó címében felvetett kérdést, szeretnélek egy ingyenes segítő beszélgetésre invitálni velem, ami segíthet ráállni egy pánikbetegségből (fóbiából vagy egyéb mentális zavarból) kivezető útra. https://9abor.com/kapcsolat/

Néhány napja már a fejemben van egy felismerés. Egy gondolati csíra, amiről már a kezdetén azt gondoltam, hogy érdemes lenne továbbgondolni, hogy lássuk mi lesz belőle. Megéri-e tovább fejtegetni, megéri-e tovább gondolni, hogy még egyszerűbben és érthetőbben közölje, ami maga a mag volt, amiből az előbb említett gondolati csíra nőtt ki.

PTSD. Vagyis Posttraumatic Stress Disorder. Találtam egy Wikipédia oldalt rőla magyarul, Poszttraumás stressz zavar néven. Arra gondoltam, hogy jó fordítás ez, mert a trauma szó ugyan nem egy magyar szó, hanem az eredeti formájában használjuk Magyarországon és az anyanyelvünkben, ezért talán tényleg helyénvaló a latin előtag magyar átiratával egybeírvva poszttraumásnak mondani. Aztán ha jobban megnézzük a 4 szóból végülis csak az utolsó szó teljesen magyar, a többi nem. Sem a poszt, sem a trauma és sem a stressz szavak nem magyar eredetűek, de a zavar szavunk igen. 

Amúgy a fenti talán nem túl érdekes, de valahogy nyelvészkedni kívánkozott. 

Egy homlokracsapós élményem volt néhány napja, mikor egy videóban azt hiszem a poszttraumás stressz zavarról volt szó. Hirtelen belém ötlött egy lehetséges kapcsolódás az én pánikbetegség 15 éve alatti tapasztalattal. És hogy mire jutottam azóta, erről fog szólni a következő videó.

Hasznosnak találtad a cikket?

Ingyenes segítő beszélgetésre invitállak, ha úgy érzed a napjaid inkább félelemben semmint jólvagyokiságban tellnek. https://9abor.com/kapcsolat/

Hasznosnak találtad a cikket?

Send this to a friend