skip to Main Content

Tovább gondolkodom…
Meg akarom közelíteni a tudatalattimat.
Téged is magammal szeretnélek vinni.
Szeretném, ha velem tartanál ebben az utazásban.
Egy személyes útról van szó.
Érdekes: “Egy személyes útról van szó” írtam le két sorral feljebb. Itt az “egy” szó lehet számnév és határozatlan névmás is. Ha azt mondom, hogy egyszemélyes, igaz, ha azt mondom, hogy egy személyes, az is igaz. A második esetben az utazás személyességén van hangsúly, míg az elsőnél az utazás egyedülállóságán. Egyedüli, mert senki másé nem is lehet, csak a tiéd.
Ha nem utazol a tudatalattid felé, akkor senkié.

Most.
Ebben a pillanatban.
És ebben; meg ebben…
Olvastad a The Power Of Now című könyvet? Eckhart Tolle. Azóta, hogy olvastam odaadó híve lettem szellemiségének. Korunk egyik legnagyobb spirituális tanítójának tartom. A Most Hatalma könyve után elolvastam a többit is amit írt; az összeset. A legtöbb videóját is megnéztem az interneten. Szerencsés vagyok, mert munka közben tudok audio-könyveket is hallgatni, abból is meghallgattam már jó-néhányat.
Most, pedig semmi másról nem akartam beszélni csak a “most”-ról.
Itt és most 🙂
Az a koncepció, hogy söpörjük félre a gondolatainkat a jelen pillanat tiszteletére miközben irányítsuk a figyelmünk fókuszát bármi objektumra és ennyi. Ez lenne a Most.
Ez a jelen pillanat.
Egy olyan jelen pillanat, ahol átadtad magad a jelen pillanatnak.
Ez egy olyan Jelen volt, ahol nem te birtokoltad a jelen pillanatot és még csak nem is a jelen pillanat birtokolt téged.
Egyek voltatok a jelen pillanattal.
Egyek vagytok a jelennel.
Igen.
 A jelen idő használata helyénvaló itt.
Ugye?
Mi történik, ha átadjuk magunkat a jelen pillanatnak?
Csoda.
Eckhart Tolle ezt hívja életnek.
És tudatosságnak.
Pedig Freud szerint ez a tudatalatti és Jung pedig úgy említi, hogy tudattalan.
Mi is így “ismerjük”.

A tudatalatti.
Tudattalan.
Ismeretlen.
Ismeretlen?
Nem hiszem. Nincs semmi másunk, amely jobban ismerne a hozzá tartozó egót.
Hm… úgy is fogalmazhatnék, hogy ninccs tudatalatti, ami jobban ismerné egóját. 
Tulajdonosát?
Lehet.
Igen végülis mondhatjuk, hogy a tulajdonosát, hiszen az egó létének 100 százalékában a magáénak érzi a tudatalattiját.
De vajon tud-e az egó a tudatalattijáról?
Szerintem… nem… legalábbis úgy nem, ahogyan azonosult a saját nevével és a saját sztorijával. Viszont, azt gondolom, saját magamból kiindulva, hogy az egó tud a tudatalattijáról, érintőlegesen.
Érintőlegesen és ez a max.
Érzi a jelenlétét.
Úgy értem, hogy az egó érzi a tudatalattijának ill. a tudattalanjának a jelenlétét. De csak a jelenben.
 Lélekjelenlét szavunk is a tudatalattira utal és mutat.

Csináljunk egy légző gyakorlatot és “menjünk a jelenbe”.
Lélegezzünk!
Belégzés…
Figyeljünk!
Figyeld meg ahogyan a levegő beáramlik. Kerül tudatába az érzésnek, amint a levegőt belélegzed. Érezhető, ugye?

Szentelj a lélegzésed megfigyelésének néhány másodpercet. Néhány olyan másodpercet, amikor kizárólag csak a lélegzésre figyelsz és átéled teljesen, ahogyan a levegő beáramlik és tudatában vagy totálisan annak, hogy milyen érzés, amikor belélegzed a levegőt.

Gratulálok.
Átadtad magad a jelen pillanatnak.
Bármikor megteheted mégegyszer.
És mégegyszer.
Ahányszor csak akarod.
Egészségedre!
De amit mutatni szeretnék ezzel illetve a lélegzésed megfigyelésén keresztül az az általad átélhető jelen pillanat.
Éld át a jelen pillanatot úgy, hogy teljesen odaadod magad a lélegzésed megfigyelése révén kapott testi érzéseknek.
Mindennek.
Éld át a pillanatot!
Éld át, hogy egy vagy a jelen pillanattal és a jelen pillanat is egyesül veled.
Csodálatos!

Egyben “tudást” is szereztél a tudattalanról, tudatalattiról.
A jelen pillanat odaadó átélése visz legközelebb a tudatalattidhoz.
Önmagadhoz.
Ahhoz az önmagadhoz, aki akkor is cselekszik, amikor nem gondolkodsz.
Ez ugyanaz az önmagad, aki mindig te magad vagy, mikor mélyen alszol. (Mikor álmodsz az már nem) És mikor hirtelen félre kellene rántani a kormányt egy szituációban. Vagy egy bokszoló a ringben, akinek a “vérében” van a meccs.
“Vérében” egyenlő tudatalatti.
Kitartó bokszedzések motiválják a tudatalattit, hogy az legyen aminek lennie kell egy bokszmeccsen.
Ugyanez igaz a félelemre is. Túl sok félelem is módosítja a tudatalattit.
Részeddé válik.
Lényeddé válik.
Véreddé lesz.
Sajnos.

Így tudott nálam például kialakulni 15 év pánikbetegség. Kb másfél éve már kijöttem belőle, nem volt pánik rohamom majdnem két éve, de addig majdnem 200-szor hittem azt, hogy most halok meg. Annyira szörnyű volt, hogy két pánik roham között meg meg akartam halni, mert nem láttam a kiutat. Aztán megtaláltam a kiutat és ma itt vagyok, hogy segítsek neked, ha tudok. Nem vagyok pszichológus, de viszont van tapasztalatom. Tudom milyen az benne lenni és tudom hogyan kell kijönni belőle.

Tudva a tudhatatlanról, tudva a tudattalanról, tudva a tudatalattiról már fél siker. A siker másik feléhez meg lépj kapcsolatba velem. Ennek a cikknek az írásakor még díjtalanul és örömmel el tudom mondani neked, hogy én hogyan jöttem ki a pánikbetegségből. Amellett, hogy felkeresed a pszicológusodat én is tudok segíteni.

Szívemből.

9abor

Hasznosnak találtad a cikket?

This Post Has 0 Comments

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Érintsük meg a tudatalattit

Send this to a friend