skip to Main Content

iskolai szorongás:

Vajon a kisiskolás kor jellemzői közé tartozik?

Eckhart Tolle partnere, Kim Eng novemberi videóját fordítottam, ami ráébresztett arra, hogy Magyarországon is ezrével lehetnek kisiskolások szülői, akik jóformán nincsennek is tudatában, hogy gyermekük sokkal többet szorong az iskolában a kelleténél.

És így aztán könnyen hónapok is eltelhetnek és a szorongó kisiskolás szülője nem is tud róla, hiszen…

  • Az otthon melege az iskolai szorongást nagyon könnyen elpalástolhatja
  • Vajon a kisiskolás kor jellemzői közé tartozik-e a szorongás az iskolában?
  • Mit lehet tenni?
  • És vajon kell-e tenni egyáltalán valamit?

Miért szorongtam gyermekkoromban?

Legtöbbször azért, hogy „jó legyek”. 

Volt úgy, hogy azt mondták: „nem vagyok jó gyerek”. Azokra nagyon érzékeny voltam. Érzékenyen érintett, amikor kiderült: „nem voltam jó gyerek”. Úgy éreztem, hogy elveszítettem „valamit”; az otthon „melegét”, és biztonságát. 

Hirtelen olyankor megváltozott minden. Elveszettnek éreztem magam. És bizonytalannak. Nem tudtam mit kezdeni a neheztelő érzéssel bennem. Pontosabban egyet tudtam kezdeni vele. Rájöttem, hogy az én felelőségem úgy irányítani a dolgokat, hogy semmiképpen se veszítsem el az otthon melegét soha többé.

Természetesen ez nem így történt. Hiszen gyerekként és kisiskolásként néha a magatartásommal volt tökéletlenség, máskor meg a tanulás döcögött kissé, ami minduntalan oda vezetett, hogy elbizonytalanodva éreztem magam otthon. 

Az elbizonytalanodás pedig elvezetett egy meggyőződéshez: „Tényleg van bennem valami, ami miatt néha rossz gyerek vagyok”. És onnantól kezdve magamat okoltam. És félni kezdtem, hogy nehogy olyat tegyek, ami miatt kisgyermekként kihűti az otthon melegét. 

Ezért szorongtam gyerekkoromban, hogy nehogy „rossz gyerek” legyek. Annak ellenére, hogy szorongtam sajnos Magyarországon akkoriban még nem igazán volt ismert mindaz, amit ma úgy hívnak, hogy Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD)

Szorongás tünetei nálam, mikor én voltam kisiskolás

Szomorúság. Néha azt mondták rám az iskolába: „sír a Pallos”, ami igaz is volt. Olyankor volt ez így, mikor már megtörtént a „baj” és tudtam, hogy amint ez otthon kiderül, abból „baj” lesz. Nyomasztott és mélyen bántott. Tehetetlennek éreztem magam és féltem is kissé. Hevesen okoltam magam, hogy nem-e tudtam volna jobban tanulni, stb.

Már kisiskolás gyerekként volt úgy, hogy nem tudtam kiállni magamért. Ennek nemcsak az volt az oka, hogy fizikailag a leggyengébbek közé tartoztam és a legalacsonyabbak között álltam a tornasorban, hanem az is, hogy úgy éreztem néha, hogy: „bűnös vagyok”. És aki bűnös – gondoltam –, vagyis „rossz gyerek”, az nem méltó arra, hogy harcoskodjon másokkal szemben, még akkor sem, ha néhány pillanattal korábban bántottak.

Határozottan azt gondolom, hogy a fenti 2 mentalitás típus árulkodó jel lehet, amikre talán érdemes odafigyelni. Tehát a szomorúság, a rossz osztályzatok, magatartási problémák illetve a kiállni-önmagadért-hiánya.

„Nem tudok tanulni” – mondogattam

Sokszor panaszkodtam tizenéves középiskolás koromban, hogy „nem tudok tanulni”. Ám szüleim még legjobb szándékuk szerint sem tudhadtak a fejembe látni és meglátni, hogy az otthoni tanulás időm legnagyobb részét ábrándozással töltöttem. Például egy óra történelem tanulás alatt, mikor a törikönyv olvasása volt a dolgom, annak az egy órának kb. a háromnegyed részét ábrándozással töltöttem, miközben a szemem követte a sorokat. 

Mikor az iskolában felelésre került sor és a felelésért kapott osztályzatom megfelően tükrözte a hatékonytalan tanulás-időtöltéseim mértékét, intő jel volt. Olyan intő jel, ami figyelmet kívánt. Felelős szülői figyelmet. Hálás vagyok, hogy azokat lehetőség szerint mindig meg is kaptam.

Középiskolában nem voltam jó tanuló ám, ha nem kapom meg szüleimtől az odafigyelést, még sokkal rosszabb tanuló lettem volna. 

Gyermekednél ha „elszaporodnak” a rosz osztályzatok az iskolában az sajnos intő jel. Természetesen egy egyes még nem a világ. Kettő egyes már figyelemfelkeltő lehet. Három egyes osztályzat humán tantárgyakból egy iskolaévben az már szerintem szülői odafigyelést igényel.

Elképzelhető, hogy gyermeked miközben otthon van és biztonságban, sokkal könnyebben „elereszti magát” és ábrándozással tölti a tankönyv olvasására szánt időt, mintegy kompenzálván az iskolában feszültségben töltött időhöz képest.

Középiskolai éveim sokszor feszültségben teltek. Az otthon biztonsága és nyugalma jó okot adott, hogy „leeresszek”, így szabadon fantáziáltam gyermekként és feláldoztam a tanulásra szánt időt, így olvasás-tanulás helyett ábrándoztam és nem törődtem a házifeladat megtanulásával. Ami persze meg is látszott az osztályzataimon.

Iskolai szorongás és gyermekcsínyek

Az általam elkövetett gyermekcsínyek soha sem derültek ki. Soha sem követtem el olyan dolgokat, amik nagyon kirívóak lettek volna. Ez persze nem teljesen igaz, mert otthon sokszor voltam büntetésben gyermekként általam elkövetett gyermekcsínyeim miatt.

Intő jelek. Odafigyelést kíván. Azonnali beavatkozást és főként későbbi utógondozást. 

Azt gondolom, hogy az oké, hogy egy gyermekcsíny után a gyereket meg kell dorgálni, viszont azt nem lenne szabad elfelejteni, hogy annak is meg volt az oka.

Nem mindig okos döntés csak rálegyinteni a gyerekre egy elkövetett és házilag megdorgált gyerekcsínyre azzal, hogy „áh, jól van ő így ahogy van! Még gyerek.” 

Mentálisan nem hiszem, hogy lenne külömbség. Ugyanis azt gondolom, hogy a gyerekcsínyek és a nem-jól-tanulás ábrándozás tanulás helyett egy intőjel arra, hogy belső feszültségek lehetnek a gyerekben, amiket el akar nyomni és kompenzálni, hogy jobban megfeleljen a környezetének. Itt a környezet alatt az iskolatársakat és barátokat értem, illetve az otthon melegét és a szülői meghittséget. És biztonságérzetet.

iskolai depresszió:

És az otthon melege

Első mondatként ez itt a legjobb alkalom a kulcsszót emlegetni és idecitálni még legalább egy szinonímáját is

Az otthon melegét élvezni, biztonságban lenni és az iskolai szorongást „elfelejteni” (elpalástolni).

Néha évekre, jobb esetben hónapokra.

Ebben a fejezetben erről szeretnék megosztani pár gondolatot veled.

Iskolai depresszió

Iskolai depresszióról azt gondolom akkor beszélhetünk, ha egy kisiskolás diák számára aggasztóak tudnak lenni az iskolában töltött hétköznapok, általánosságban. Ha a gyerek féli az iskolai napokat az lehet egy intő jel is ugyanannak a gyermek későbbi felnőtt-önmagának, amint erre majd visszaemlékszik. 

Én például félszázéves felnőttként jól emlékszem, hogy sokszor szorongtam az iskolában, vagy azt is mondhatnám hétköznapi értelemben, hogy depressziós is voltam huzamosabb ideig, de legalább egy évig középiskolában. 

Még messze nem voltam tizennyolc éves, de már régen hibáztattam magam és ügyetlennek tartottam magam, ami mindennek a tetejében még ráadásul nagyon el is bizonytalanított. Megrendült a bizalmam saját magamban. Úgy éreztem, hogy saját magam létezése nem garancia a gyerekkorom sikerére egyáltalán. De ha még pontosabb akarnék lenni, akkor most így fogalmaznék, hogy gyerekkorom nem volt garancia a „baj” elkerülésére. Egyáltalán nem!

Bizonytalan érzés volt, hogy a rossz megtörténte demoklész kardjaként fenyeget a fejem felett. És bármikor lesújthat és akkor oda az otthon melege.

Nem volt fontosabb dolog gyermeki életemben és kisiskolás éveimben, mint az otthon melege. Mindent ahhoz viszonyítottam. Ha elvesztettem azt, mármint az otthon melegét, a szívem is kihült és a lelkem is jéggé dermedt. Persze nem tartott sokáig, de emléke örökre velem maradt.

Iskolai depresszió sajnos nem látható dolog. Nem csak azért mert az iskolában van és a gyermek is az iskolában van és a szülő meg nincs ott a gyermekével az iskolában, hogy esetleg felfedezhetné, hogy gyermeke szorong és depressziós és aggódik, hogy nehogy bűnbeessen, hanem azért is, mert a gyermek nem fogja feláldozni az otthon melegének elvesztését, holmi iskolai félelmek miatt. Nem hiszem, hogy létezik olyan kisiskolás gyermek, akinek ne lenne elsőszámú az otthon melegének végtelenül megnyugtató biztonsága.

Otthoni megfelelési kényszer

Nincs olyan gyermek, aki szándékosan „rossz gyerek”. Nem illik bele az otthon melegének koncepciójába. A dolgok véletlenül szoktak mellékvágányra kerülni. Így van ez valamennyi kisiskolással is. 

Én is meg akartam felelni otthon, de ha még őszintébb akarok lenni, egyetlen dolgot akartam: az otthon melegét és biztonságát megtartani. Bármi áron. 

És gyakran ez a bármi áron való biztonságvágy otthon, fordult gyermekkori-ellenem. Mindjobban jó akartam lenni, annál inkább valahogy nem sikerült. Ez persze így nem teljesen igaz: Arról van szó, hogy minél inkább jó akartam lenni és megfelelni, pontosabban megérdemelni az otthon melegét és biztonságát, annál jobban féltem annak elvesztésétől. És persze minél inkább féltem, hogy elveszíthetem a biztonságot és az otthon melegét, annál inkább fantáziálgattam és ábrándozgattam tanulás helyett, ami persze rossz jegyekhez vezettek. 

A rossz jegyek pedig azt jelentették számomra, hogy rossz gyerek vagyok. Voltam, pontosabban. Illetve… várjunk csak… talán még most is él bennem ez?

Az otthon biztonsága: mindenáron

Meggyőződésem, hogy gyermekként nincs ettől fontosabb törekvésünk: Innen alakulhat ki bennünk ez az erős: „biztonságban lenni” érzés, ami mindig velünk van és örködik biztonságunk felett. Legtöbb esetben legalább is.

Én is gyerekként semmi mást nem akartam, mint biztonságban lenni. És valamennyi olyan szituáció, amikor „rossz gyerek” voltam megrendítette a biztonságérzetemet. 

Alaposan.

Mikor meg kellett volna védenem magam, inkább nem tettem, nehogy rosszat okozzak másnak, mert ha rosszat okoztam volna másnak úgy automatikusan „rossz gyerek”-ké váltam volna, ami meghazárdírozta volna a biztonságérzetemet és az othon melegének azonnali elvesztését sugallta volna bennem.

Ezért nem védtem meg magam és ezért van még a mai napig is „bajom” belőle, ha az élet úgy hozza, hogy férfiasan kiállni magamért. Emiatt még ma is gyakran megdorgálom magam, hogy nem tettem meg mindent annak érdekében, hogy kiállni magamér.

Perfectionizmus

Van egy másik „menekülési” útvonal is az otthon melegének elvesztése félelemből. Ez pedig a perfekcionizmus. Legalábbis szerintem. Úgy működik, hogy a gyermek annak érdekében, hogy el ne veszítse az otthon biztonságát és megőrizze az otthon családi békéjét, úgy egyre inkább csak a tökéletes dolgok kezdenek számítani. Ugyanakkor, ami egy kicsit is kevésbé tökéletes vagyis egy parányit tökéletlen, az hirtelen értéktelenné válik számára. Ez a mindent-vagy-semmit érzés. Fehéren-feketén látni a világot, így is szokták mondani. Ugyanakkor katasztrófizálásnak szokás hívni az olyan tipusú félelmeket, amik a dolgok legkisebb mértékben való eltökéletlenedése is a világ végét jelentené. 

Bennem is gyakran bennem van, hogy katasztrófákban gondolkodom, bár – most, hogy leírom, hirtelen nevetségessé válik, hogy katasztrófáról beszélek – pedig valójában így gondolom, hogy: katasztrófa. Csapás. Vég, világvége, stb.

Megelőzés:

Iskolai teszt

Végső cél természetesen a megelőzés.

A kisiskolások szorongásainak mielőbbi felderítése.

Tesztek még játékos formában való kitöltése is viszonylag könnyen felébreszthetné a gyanút a kisiskolásra való odafigyelésre.

Erről lesz szó ebben a részben…

Akár játékos formában is, de szükséges és kívánatos lenne minél több teszt és minél pontosabb eredményt kimutató kérdőív az iskolákban, persze itt és most nem 7-8 éves kisiskolásokra gondolok, hanem már nagyobb gyerekekre.

Ennek a hiánya túlságosan is kockázatos, hiszen a szülő nem feltétlen tudja, hogy vajon szomorkodik-e, szorong-e gyermeke az iskolában vagy nem. Hiszen az otthon melege ez esetben nem segít, ugyanis egy szorongó nap után, mikor a kisiskolás hazamegy, otthon pillanatok alatt megnyugszik. Viszont az ok, ami miatt az iskolában szorongott a gyermek, az nem kerül megoldásra.

Egy olyan teszt, ami kisiskolások iskolai hangulatának viszonylag pontos feltérképezésére lett kitalálva, nos egy ilyen törekvés bizony segíthet. Nekem legalábbis segített volna – azt gondolom (most).

Hiszem, hogy vannak ilyen iskolák, ahol igenis készülnek felmérések szorongó kisiskolások kiválasztására és fokozottabb odafigyelésére. Azt is hiszem továbbá, hogy sokkal több ilyen törekvésre volna szükség napjainkban, hiszen ugyanúgy, mint ahogyan a felnőttek körében szaporodnak a mentális betegségekkel diagnosztizáltak évről évre ugyanúgy növekedhet azon kisiskolások száma, akik szoronganak az iskolában megnehezítve a tanulásukat, nem csak most, de a későbbiekben is. 

Hiszem, hogy felmérni kisiskolásaink boldogságát és feltérképezni mindazokat, akik nem annyira boldogok (pontosabban: szoronganak, szomorúak, aggódnak, figyelemhiányosak, hiperaktívak) alapvetően jó dolog és túl azon, hogy a gyermek jövőjét szolgálja rövid és hosszútávon egyaránt, ugyanakkor óriási segítség a szülőknek is, hiszen kisiskolásként teljes mértékben az otthon melegére és biztonságára vannak utalva. 

Tanár vezette meditáció:

hatékonyan a kisgyerek szorongás ellen

Eckhart Tolle partnerével, Kim Enggel láttam és fordítottam egy videót nemrégen, ami az alapötletet is adta ennek a cikknek a megírásához.

Röviden leírom, hogy mi volt Kim Eng megoldási javaslata.

Majd ide teszem a videót is, amit már lefordítottam.

Meg tudod nézni…

Kim Eng (Eckhart Tolle partnere) által javasolt meditáció (segíthet)

Néhány napja jelentettem meg egy podcast hanganyagot angolról magyarra fordítva, amit nemsokkal később a YouTube-on is elérhetővé tettem, amiben Kim Eng, Eckhart Tolle partnere kap egy olyan kérdést, ami azt gondolom, hogy napjainkban egyre több szülőnek és kisiskolások tanárainak okoz aggódalmat. Nevezetesen az, hogy világszerte növekszik azon kisiskoláskorú 7-8 éves diákok száma, akik szoronganak az iskolában.

Kérdés az, hogy mit lehet tenni?

Kim Eng úgy gondolja, hogy a tanárral kellene kezdeni. Igenis valamennyi rendes tanítási nap kezdődhetne egy tanár-vezette meditációval. Nem feltétlenül kötelezővé téve az osztályban, hanem aki akar csatlakozhat alapon. 

Arra gondoltam, hogy ide teszem azt a podcast hanganyagot, amit nemrég készítettem és ennek a „beszélgetésnek” a gondolat (meg)indítóját képezi.
Belehallgatsz?

Egyetértek.
Például a mindfulness meditáció ma már gyógyászati „segédeszköz”, úgy értem, orvosilag is elfogadott technika, hasonlóképpen, mint az akkupunktúra például, ami néhány évtizede még nem tartozott a mai modern orvoslásba hivatalosan.

Ma viszont a mindfulness meditációt gyakran bevetik és az orvosi terápia része, ha kell használják.

Hangulat?
Mindössze hangulat kérdése lenne?

Kétlem.
Bár valamennyi szorongás természetesen kihatással van a hangulatra.

Emlékszem, mikor szorongtam, nem voltam jó hangulatú. Csendes és visszahúzodozott voltam. Elfojtottam önmagam, ezért akik kívülről láthattak, azt mondhatták: „csendes gyerek”. 

Nem hiszek a csendes gyerekekben és nem hiszek a hiperaktivitásban sem. Valamennyi egy olyan viselkedés, ami elkendőz egy belső folyamatot. És ez szerintem nem más, mint az otthon melegének és biztonságának féltése és az ezt hazárdírozó tehetetlenség szomorúsága. 

Igen. Egy csendes gyermek szerintem szomorú, ha olyankor csendes, amikor egyébként nem feltétlenül kellene hallgatagnak lennie. Ugyanakkor pedig egy hiperaktív gyermek viselkedése szerintem pontosan ugyanaz, persze egy másik pólusból, a hiperaktivitásból. A hiperaktivitás is egy olyan életmegoldás, ami elkendőzné a valóságot, miközben „elfoglalja” magát. 

Bár szerintem egy felnőttkori szorongás sokkal inkább egy csendes (szomorú) gyermeki természetből fakad. 

Tapasztalat beszél belőlem.

Ezek is segíthetnek szorongás ellen:

Gyógynövény és gyógyszeres kezelés

Az ADHD-ről illetve a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarról írok röviden.

Hallottál már róla?

Tudtad, hogy vannak gyógynövények is, amik enyhíthetik a tüneteket?

Ezekről lesz szó ebben a részben…

Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar

Amikor gyermekként és kisiskolásként tanulási nehézségeim miatt szomorkodtam még az akkori tudományos szakirodalom úgy vélte, hogy az ADHD-ben szenvedő gyerekek, kb. 3-5%, felnőttkorukra kinövik. Azonban ma már világos, hogy az ADHD-ban eltelt iskolaévek később felnőttkorban közel 70%-ban megmarad felnőttkorra is.

Tapasztaltam: 15 év pánikbetegség. 

Legyőztem. 

Már legalább 3 éve nem volt pánikrohamom.

Így legalább alkalmam nyílik visszaemlékezni kisiskolás koromra és feltárni mindazokat az érzéseket, gondolatokat, eseményeket, amik esetleg segíthetnek egy-egy szülőnek, hogy könnyebben vegyék észre, amennyiben gyermeküknél fokozottabb figyelemre volna szükség és még idejében megkönnyíteni gyermekük jövőjét segítségnyújtással.

Figyelemzavarok, szétszórtság, szorongás

Jól ismerem őket.
Mindegyiket produkáltam az általános iskolában. 
És utána is.

Emlékszem, legtöbbször, mikor tanulással próbáltam tölteni az időmet, nem tudtam irányítani a figyelmemet, nem tudtam tanulni, ábrándoztam, füleltem, hallgatóztam és… mindent csináltam csak nem tanultam. Kívülröl úgy nézhettem ki, mint aki éppen történelmet tanul, de belül abszolút nem. Mérföldekkel voltam távolabb a történelemkönyvemtől, amiből tanulnom kellett volna, de én ábrándoztam helyette.

A tudományos szakirodalom ADHD esetén a figyelemzavart és a szétszortság tüneteit tartja a legfontosabbnak. Egyetértek, hiszen az élet azt kívánná, hogy ahhoz hogy helyt állj számos dolgot meg kell tanulni, ami figyleemdeficitesen nem megy. Ezért aki gyermekként figyelemzavarral küzködik nagy esélyekkel marad hátrébb azokhoz képest, akik megfelelően tudnak öszpontosítani a tanulásra.

Iskolai szorongás, koncentrációs problémák és gyógynövények

Nem vagyok teljesen meggyőződve az alábbi gyógynövények széleskörű sikeres alkalmazhatóságában, de miután rákerestem a következőket találtam:

A macskagyökér bizonyítottan nyugtató hatású, írja a Természetgyógyász Magazin. Hatására nyugtalan gyerekek is jobban tudnak koncentrálni.

A golgotavirág-kivonat például tartalmaz olyan hatóanyagokat, amik gátolják az agyban a szerotonin lebomlását, ami pont megegyezni látszik az SSRi pszichiátriai készítmények hatásával. Ennek köszönhetően depresszióellenes hatású.

A citromfű és a levendula szintén alkalmas a nyugtalanság és az elalvási zavarok kezelésére, írja a Természetgyógyász Magazin.

Most rajtad a sor…

Amennyiben jártál már Te is hasonló cipőben, vagy ismersz valakit, aki igen, talán hasznosnak találtad a cikkben leírt ötleteket, esetleges megoldási javaslatokat.

Azt gondolom, ha egyáltalán elkezdünk beszélni róla már elmondhatatlanul sokat segítene, hiszen a gyerekek ugye ott vannak az iskolában és Te pedig szülőként nem vagy ott.

Beszélni róla?
Szülői értekezlet?
Melyikkel érdemes kezdeni? Mindfulness meditáció az iskolában?

Netán a gyógynövények?

Akármelyik is, írd meg véleményed a komment mezőben.

Hasznosnak találtad a cikket?

This Post Has 0 Comments

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Iskolai Szorongás

Send this to a friend