skip to Main Content

Üdvözöllek. Örömmel tölt el, hogy itt vagy és olvasod a Pánik és utazás című hírlevelemet. Eredetileg, néhány órával ezelőtt egy videót készítettem egy forum bejegyzéssel kapcsolatban, ahol a forum beküldő sztorija mellett megosztottam a saját megoldási javaslatomat is, ami segíthet neked is, amennyiben te is hasonló cipőben járnál. De hogy mi is lenne ez a hasonló cipő? Had mondjam el ennek a srácnak a történetét.

Mindig szerettem utazgatni — írja a forum beküldő — amíg ez a nyavajás pánikbetegség teljesen le nem vett a lábamról 2015-től. Amikor a barátnő ismerősöm felhívott és invitált engem a szomszéd nagyobb városba egy egynapos kirándulásra, nem-et kellett mondanom. Pedig máskor mindig szívest-örömest mondtam volna igen-t egy ilyen felkérésre. Most viszont, amikor invitáltak, rögtön az utazás valószínű pánikrohamaira gondoltam, ami nem túl meglepő módon rögtön önmagában félelmet váltott ki belőlem. Szóval maradtam itthon. Viszont miután eldöntöttem, hogy maradok, azonnal önostorozni kezdtem magam. Szörnyen bántott, hogy nem-et kellett mondanom, és hogy nem tudok úgy élni mint azelőtt. 

Igen. Totál megértem a forum beküldőt. Én is voltam nagyon hasonlóképpen. Ha utazásra került sor azt mindig rettegés egy bekövetkező pánikrohamtól való rettenetes félelem előzte meg. Minél jobban közeledett, annál jobban elhatalmasodott a rettegés rajtam. Persze ez csak olyankor, amikor már eldöntöttem, hogy nics lehetőségem lemondani az utazást. Ez legtöbbször a legszükségesebb utazás volt. Munkába való menet, stb. Viszont, ha utastársként hívtak korábban, azokat én is lemondtam, rendszerint. Miért? Hát természetesen a pánikbetegségtől való rettegéstől. 

Ez 15 éven keresztül volt így. 
15 év az életemből. 
Brrr. 
Aztán túljutottam rajta. 
Legyőztem. 
Saját erőmből. 
Hihetetlennek tűnik, de így van. 
Nem volt könnyű, de megcsináltam. 
Hogyan jutottam túl rajta? 

Mivel még csak 13 éve, hogy nem vagyok alkoholista, semmiképpen nem akartam antidepresszáns drogokra feliratkozni ezért sohasem voltam orvosnál a pánikbetegségem miatt.

Soha.

Nem akartam a drogokat egy életrevaló mennyiségű pia után, amit kínkeservesen sikerült csak abbahagynom. Szóval orvoshoz menni pánikbetegséggel nekem nem volt egy opció. 

Viszont 13 évnyi szenvedés után úgy éreztem, hogy miután évről évre rosszabb lett, valamit tennem kellett. Elkezdtem több szinten segítséget keresni. Az első egy online videó kurzus plusz könyv volt, amit megvettem drága pénzzért. Charles Linden programja. Nem segített. 

Nény nem alkalmas további online kurzusba még belefutottam, amíg eljutottam Michael Norman PanicFree.tv programjába. Nah, ez volt a Megváltó számomra. Ennek segítségével kimásztam a pánikbetegségemből. Már majdnem 2 éve nem volt pánikrohamom. 

Úgy tudtam kijönni, hogy szembe kellett néznem a legmélyebb félelmeimmel. 
Szembenéztem.
Több ízben is. 
Nem volt könnyű, de megérte.
Már kint vagyok a…
És (tudom…) te is kint lehetsz, ha elkezdesz segítséget kérni.

Mert lehet, hogy nem csak az írásom elején említett a kirándulást lemondó, otthon maradt srác búslakodik éppen elmélázva a saját kilátástalanságáról, hanem lehet, hogy éppen te is. 

Hidd el, hogy együtt érzek veled. 
De szeretnélek ugyanakkor bátorítani is, hogy van kiút!
Ha én meg tudtam csinálni, te is meg tudod csinálni.
Természetesen nem mondanám, hogy maradj távol az orvosodtól, igenis, menj és keresd fel az orvosodat. Viszont, te is keresheted több szinten a gyógyulást. Például, én tudom, mifán terem a pánikbetegség, meg a pokolból való visszatérés a saját lábaimon.

Én már megjártam. 

Viszont nem minden pszichológus tudja saját tapasztalatból, hogy mit jelent pánikbetegnek lenni és minden félelmével szembenézve túlmenni rajta. Persze ettől még ők a szakemberek. Kétség sem férhet hozzá.

Mielőtt elfelejteném, van egy jó hírem. Kicsit korábbra akartam írni, de itt is jó helyen lesz. Szóval az a jó hírem, hogy miután azt már tudod, hogy szembe kell nézned a legmélyebb félelmeiddel, ahhoz, hogy kigyere a pánikból, a jó hír tehát az, hogy nem kell egyszerre megtenned. Az is jó, hogy apránként. Én is úgy csináltam. Nem egyszerre, hanem lépésenként. Naponta csak annyit gyötörtem magam, amennyivel elvoltam. Neked is ezt javaslom. Naponta csak annyit gyere kifelé, amennyi még elviselhető. Előbb-utóbb kint leszel. 
Ha szeretnéd a segítségemet kérni, örömmel segítek. 
És ingyen. 
Jelenleg.
A kapcsolat oldalon, megtalálod az elérhetőségemet.

9abor

Hasznosnak találtad a cikket?

This Post Has 0 Comments

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Pánik és utazás

Send this to a friend