skip to Main Content

Eckhart Tolle Magyarul:
A belső csend ereje

7. epizód

A most következő podcast hanganyag témája a nem gondolkodás.

Gondoltál-e már arra, hogy vajon Eckhart Tolle miközben a nem-gondolkodás révén nyert tudatosságának egy igen magas fokán van, mégis hogyan képes ilyen mély bölcsességekben tanítani?

Ha engem kérdezel… fogalmam sincs.

Tehát a most következőkben a tudatosságról lesz szó, de úgy hogy a gondolkodást félretenni. Hát nem egy csodálatos paradoxon ez is?

Ha te is így gondolod, akkor szeretni fogod a most következő podcastot hallgatni is és olvasni is.

Eckhart Tolle Magyarul
A belső csend ereje
7. epizód

Eckhart: Amint azt már észrevehetted, mindig eltart egy darabig, amíg tulajdonképpen elkezdek beszélni.

Gyakran mondogatom, hogy egy pillanatnyi csend a jó kezdet és tényleg…

De az igazi ok, az hogy nem tudom, hogy mit mondjak.

És ez persze könnyen lehet, hogy nagyon is kényelmetlen helyzet lehet.

Néhány ember valószínűleg kínok kínját élheti át ilyenkor: fent vagy a szinpadon; szétnyílik a függöny és hirtelen a közönségeddel találod szemben magad és akkor… elfelejtetted a mondókádat.

De nekem meg nincs is mondókám.

Szóval akkor itt van a titok: az van, hogy mindjobban konfortosan érezni magad a nem-tudás állapotával.

Máskülönben pedig amúgy borzasztó lehet.

Jaj-Istenem… mit mondhatnék most… szörnyű lenne…

És természetesen ez egy amolyan „bizalom” – mellyel kapcsolatban azt javaslom, vagy talán jobb szó lehetne a „szembenézni”, mint a „bizalom”.

És ez hihetetlenül fontos, hogy kényelmesen érezd magad a nem-tudással. De amit csinálhatsz, hogy kényelmesen érezd magad a nem-tudni-érzéssel, az az, hogy felveszed a nem-koncepcionális-tudás szintjét.

Talán az kéne, hogy kényelmesen érezni magad a nem-tudni semmit koncepcionális szinten-dologgal.

Gondolkodás más szóval.

Szóval egy más kifejezéssel élve, úgymond, mikor feljövök a szinpadra és leülök akkro nem gondolkodom. Mert ez az állapota a nem-tudni-nak.

És a mondatok és szavak közötti szünetekben én szintén nem gondolkodom semminthogy lennék előre felkészülve következő mondatokkal és szavakkal. Csak úgy jönnek.

És ezt csak úgy mondom neked, mert ez amúgy a tudatosság állapota is egyben amelybe te beléphetsz; te csinálod bizonyos mértékben, amikor nem cimkézed éppen fel a környezeted; mikor egy lépéssel hátralépsz a gondolatoktól és kényelmesnek kezded érezni azt, hogy pusztán csak JELEN VAGY.

Eckhart: És valójában valamennyi olyan kérdés, mint az önbecsülés például – mint ami állítólag sokaknak problémája – vagy alacsony az önbecsülése vagy eltúlzott az önbecsülése, vagy ingadozó önbecsülés és…

Könyveket írtak arról hogyan növelheted meg az önbecsülésed, meg foglalkozások…

Nem tudom mi az amit tanítanak ott, talán valami jót, talán nem…

Azonban az az egyszerű dolog van, hogy abban az állapotban és pillanatban ugyan nincsennek gondolatok viszont hatalmas jelenlét van benne. Valamennyi kérdés az önbecsüléssel kapcsolatban önmagát látszik visszaigazolni a valami-hiányába.

Mert te már nem keresel értéket személyed koncepcionálisan érzékelhető szintjein. És érezheted az erejét annak az erőnek, ami benned van, ami viszont nem egyenlő magával a személlyel.

És ez az, ahonnan az önbecsülés ered. És ez nem viszonylagos.

Az önbecsülés, ami normális állapotában mindig viszonylagos: Hogyan értékelem magam relatíve egy másik emberhez képest, vagy ehhez, vagy amahhoz. És hogy mely szinten: a külső megjelenés, az erő-izom, a tudás, a szépsége, a birtoklás, vagy a státusz…

És természetesen mindig lehet érezni alárendeltséget másokhoz képest, egy-két-három területen. Vagy az is lehet, hogy felülmúlsz éppen valakit más egy-néhány területen.

De ez a csend ereje, egy másik mód az értelmezésre: a belső csend ereje, ami az igaz magja az önbecsülésnek, amit perszen nem igazán nevezhetsz önbecsülésnek többé, de te felismered a végtelen értékességét annak, hogy nem birtokolsz semmit sem, hanem ellenkezőleg: létezel.

Mert ez a lényege annak, amin az egész Univerzum nyugszik: A világ világossága.

És akkor talán már nem hasonlítod önmagadat másokhoz sem. Sem alacsonyabbrendűnek nem érzed magad sem pedig magasabbrendűnek. Az egó mindig alábecsül vagy fölébecsül.

Szóval esetleg meglepődsz azon, ha azt mondom neked, hogy én egy alacsony növésű vagyok különösen akkor, ha egy magas izmos fickóval állok szemben… tornyosul fölém… hatalmas egóval… Nem gondolok konkrétan most persze senkire, csak ez már megtörtént a múltban. Tehát nem érzem magam alacsonyabbrendűnek… sem magasabbrendűnek…

„Lehet, hogy te nagydarab vagy és izmos, de én viszont a spirituális fickó.” – és ekkor természetesen az egó szólna belőlem. És ez amúgy egy nagyon érdekes egóikus stratégia, a sprituális-egó, bejöhet és anélkül hogy tudnál róla, és még a koncepcionális önérzékelésed is megvan, de viszont így átmegy spirituálisba, ami egy csapda…

Vannak spirituális tanítók, akik hasonlóképpen esnek csapdába. 

Felismerhetők, amikor péládul ilyeneket mondanak, hogy – már beszéltünk erről korábban – tehát amikor például azt állítják, hogy én felsőbbrendű tanító vagyok más tanítókhoz képest, például.

Vagy bármi más tanító, aki életben van most, vagy … én láttam olyan tanítókat, vagy olvastam róluk, akik tulajdonképpen azt állították, hogy ők magasabb rendűek valamennyi eddig élt spirituális tanítókhoz képest illetve valamennyien, akik még meg sem születtek. 

Szóval talán ennyit erről.

… itt és bármely más galaxisban …

Szóval a legeslegfontosabb gyakorlat a sprituális utazásodban a jelenlét pillanatába egy olyan utazás, ahol nincsennek távolságok, ami annyi mint kényelemben érzed magad a nem-tudással, ami annyi mint kényelemben érezni magad azzal, hogy nem gondolkodni.

Eckhart: Nem kell azt érezned, hogy ennek egy hosszú időtartamnak kellene lenneie, amikor nem godolkodsz, elég ha csak pillanatokra is, amikor egyszerűen csak nézel, figyelsz, érzékelsz vagy létezel és nem tudsz semmit sem abban a pillanatban. Legalábbis koncepcionális értelemben nem. Viszont kapcsolatba kerülsz a Mindent-Tudás forrásával, ahonnan a Tudás ered.

És ez egy jó módja annak, hogy az egó fokozatosan gyengüljön…

Csak fokozatosan alábbhagy és többé már nem akaratoskodik az életed fölött; ami annyi mint tehát az egó nélküli elme.

Lehet, hogy még jön-megy ide-oda és talán jól érzi magát… rendben van.

Szóval ennek részeként természetesen annyi, hogy szentelj több figyelmet a jelenlétnek a jelenben, mert minél többet gondolkodtatod magad, annál több jövőbeniséget teremtesz magadnak.

Adj több figyelmet a jelennek. És gondolkodj kevesebbet. Mert ahhoz, hogy tényleg jelen légy ahhoz nem kell belegondolnod, csak a jelenlét. Figyelj rá.

Az élet kis dolgait javasolnám, hogy legyél odaadóan figyelmes mindazokra a dolgokra amik alkotják egy nap minden óráját, minden nap, minden percben, minden órában és szentelj nekik még több figyelmet.

Most rajtad a sor

So that’s how I’m preparing for SEO in 2020.

Now I want to turn it over to you: Which strategy from today’s guide are you going to try first?

Are you going to publish more “Research Content”? Or work on improving your organic CTR.

Let me know by leaving a quick comment below right now.

This Post Has 0 Comments

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Send this to a friend