skip to Main Content

Eckhart Tolle Magyarul:
Okostelefon függőségről

8. epizód

Eckhart Tolle elmondja véleményét az okostelefon függőséggel kapcsolatban… hmm…

Fegyelemre int bennünket.

És még egy érdekes párhuzamot is megtudhatsz a tévével kapcsolatban is.

Ha kíváncsi vagy rá, hogy vajon mi Eckhart Tolle meglátása napjaink mobiltelefon függőségével kapcsolatban, szeretni fogod a most következő podcast hanganyagot hallgatni is és olvasni is.

Eckhart Tolle Magyarul
Okostelefon függőség
8. epizód

Eckhart: Ó igen. Tudnál beszélni arról, hogy hogyan létezhet az ember ezen a világon anélkül, hogy állandóan ki lennénk téve a folyamatosan nyomuló kapcsolatteremtés…

Hogyan jutottunk erre a mélységre…

Egy viszonylag egyszerű kérdésből…

Ó igen beszéltünk a csinálásról és a létezésről…

Anélkül, hogy jelenlevést érzékelnénk. Ez egy másik dolog.

„Hogyan lehet létezni ezen a világon anélkül, hogy állandóan nyomatnák a kapcsolatteremtést okostelefonjainkon.

Namost az első dolog, hogy kikapcsold az értesiteseket a telefonodon.1

Ez már egy nagy előrelépés. 

És még fegyelmezned is kellene önmagad abban, ahogyan használod a kütyüdet, a telefonodat, vagy micsoda…

Táblagép, telefon…

Szóval nem kerülsz hatalmukba. Mert ezek egyszerüen csak kiterjesztései az elmének.

És ha az nem lett volna elég még mielőtt kifejlesztettük volna ezeket a készülékeket, az emberiség már réges régen hatalmában volt saját elméjüknek.

Még akár kétezer évvel ezelőtt. 

Nem annyira mint manapság.

De még 2000 évvel ezelőtt Jézus azt tanácsolja, hogy…

Mindig a holnapra gondoltok, miért állandóan aggódtok az következő dolgok miatt. 

Nézd a virágot!

Nézd!

Ahogyan él!

Teljes mértékben hasonulva a jelen pillanattal. És ezt fenntartja.

Az Egyetlen Tudatosság által.

Persze ez az én értelmezésem: a létezés…

Szóval már akkor túlhatalmasodott fölöttünk az elménk, de még inkább azóta…

Az elme… túlburjánzott…

És akkor az okos elme előjött az okos telefonnal.

Azt mondja: terjesszük ki önmagunkat bele a dolgok birodalmába. És akkor megcsinálhatjuk ezt és ezt, ami kiterjesztődése az ember elméjének.

Szóval, amikor… esetleg már feltünt, hogy amikor önmagad vagy, a hangok ott benne a fejedben, hacsak nem vagy ébredezőfélben és képes vagy teret engedni az érzékelésnek, a készenléti jelenlétben…

Ez gyönyörű.

De máskülönben, te csak úgy… brrr… gondolkodás, kommentálás, beszélés, vitatkozás…

És akkor ez tulajdonképpen teherré válik sokak számára.

Természetes, hogy ez teher, hiszen a legtöbb dolog általában nem is kellemes dolog…

És szóval úgy tapasztalod, mintegy terhet.

És minekután az önazonosságod is onnan ered, az tehát önmagad tudatává válik.

A beszéd a fejben, amiről azt hisszük, hogy azok vagyunk mi tulajdonképpen. Részünkké válik.

És te elvagy vele, mint teher, mint önnön valóság.

Namost annak érdekében, hogy tehermentesítsd önmagad, egy dolgot megtehetsz: hogy nézed a televíziót. 

Vagy pedig mész és… millió dolog van, amit nézhetsz a kis képernyőn…

Az egész világ összes tudása ujjad érintésénél van.

Abban a pillanatban, ahogy a kis képernyőt nézed, akár tévé van benne, akár nem, esetleg már te magad is észrevehetted, hogy a te saját gondolkodásod is leáll tulajdonképpen, bizonyos mértékben felszabadulsz a gondolkodástól. 

Ezért van az, hogy néha az emberek megnyugtatónak találják a televíziót nézni általában.

Azmondja: Oké. Le kéne higgadjak egy kicsit. Hol a tévé távirányítója. 

Ez viszont azt jelenti, hogy amíg az ember a tévé képernyőjét bámulja, addig nem terheli le önmagát saját önnön kreált gondolkodással. De viszont amit meg csinál az ember, az az, hogy helyettesíti a saját elméjét egy úgynevezett kollektív gondolkodással. 

Szóval ő csak úgy benne van…

Nincs benne azonban a tudatosság állapotában, amikor televíziót nézel, vagy bármit a telefon képernyőjén.

Hanem átadod magad a képernyőből kijövő gondolatoknak. Bele az elmédbe.

Emberek gyakran benne vannak félig vagy teljesen egyfajta hipnotikus állapotban. 

Majdhogynem lebénítja az embert.

Úgy is megtörténhet, hogy a kis képernyőt nézed, vagy a tévét…

Hmm, valamikor talán úgy 60 évvel ezelőtt, amikor a tévét először kitalálták és az ember így… báááá…

És akkor az elme csak úgy ereszti befele amit a tévé sugároz. 

A tévé-elme.

Persze az is csak veszi az adást.

És megy befele a fejbe.

És …

Többé már nem gondolkodik saját gondolatain.

Alkalmanként persze azt mondod: „Ó ez a fickó annyira hülye” És csak bámulod tovább a tévét…

Aztán egy másik gondolat: „Minek bámulom én ezt a szemetet egyáltalán?”

Fél orával később: „Ez valami borzadály”

De érdekes módon nem tudod kikapcsolni a tévét.

Itt a távirányító a kezedben és aszongya: „még egy utolsó csatornára átkapcsolok, hátha ott van valami nézhető”

„Óh, ez hülyeség”

„Kapcsoljunk egy másikra”

Ez pontosan az, ahogyan egy szenvedélybeteg viselkedik.

És az okostelefonok persze még a tévétől is jobban függővé tesznek bennünket. Állandóan veled van. 

És el kell ismerned!

El kéne ismerned!

Hogy…

Függőség alakult ki benned.

Nem mindenki a jelenlévők küzül, de néhányan.

Majdhogynem normális, hogy a húzóerő rabjaivá válunk.

És hogy használod még akkor is, amikor nem is kellene használnod! Ez ám a fantasztikus ebben az egészben.

Amikor például benn vagy egy liftben… várakozol… egy másik ember, aki melletted áll és előkapja a telefonját… és erre te is előveszed… nem is tudod, hogy miért…

Amikor éppen teát vagy kávét rendelsz éppen egy sorban és körülnézel és azt látod, hogy talán nincs egy olyan ember sem, aki ne a telefonját nézné.

Ez félelmetes!

Zombiszerű.

Ha mondjuk valaki a múltból, úgymond a múltból, időutazó a múltból idejön és még csak nem is a régmúltból, hanem csak úgymond 20 évvel ezelőttből és idejön és mit az amit lát itt? Hogy az emberek az utcán, éttermekben, kávéházakban és mindenütt, a közlekedési eszközökön is az emberek kezükben tartva járkálnak és bámulják ezt az izét…

Időutazónk aztmondja: valami történhetett az emberiséggel mert itt mindenki zombivá vált. Valami szörnyűségnek kellett itt történnie. Mi lehetett az?

Ezek persze csodálatos kis kütyük hihetetlen lehetőségekkel, el tudunk érni vele mindent szinte, de mindig van hátulütője is!

Hatalmas, hatalmas hátulütője van neki.

Az, hogy függővé tesznek.

Az elmét stimulálják. 

A dolog, amitől szabadulni akarnál…

Az elmétől akarnál megszabadulni…

De ez megakadályoz benne, hogy elme-szabaddá válhassál…

Szóval fegyelmezni kell önmagad automatikusan, amikor van egy pillanat, vagy amikor várakozol éppen, vagy valami hasonló…

Nem kell állandóan lecsekkolni ezeket… még csak nem is tudom, hogy mik ezek…

Annyit tudok, hogy a Facebook a legnagyobb dolog, meg az Instagram, a Snapchat és… megszámlálhatatlanul sok…

Néhány embernek megvan mindegyik a telefonjában…

Merthogy ismerned kell e legfissebb dolgokat…

Őrület.

Viszont ha felismered a függőséget önmagadban akkor először is el kell ismerned önmagadnak, hogy függő vagy.

Ne tagadd le…

Ugye az Anonimusz Alkoholisták esetén az első dolog, amikor odamész, azt kell mondanod, hogy „Alkoholista vagyok”.

Namost, néhányan azt mondják: hogy ez nem valami okos dolog, mert az identitásod nem az, hogy alkoholista vagy…

Persze hogy nem…

Szóval ezt könnyű félreérteni.

De persze a természeted alapvetően nem alkoholista, hanem a jelenlegi kondíciód az ami alkoholista. 

Viszont felismerni a problémát magát…

A nehézség a kihívás az, hogy kijelented: „Függő vagyok ettől a telefontól”

„És én azt választom, hogy nem leszek többé függő ettől a telefontól”

És akkor te lehetsz esetleg az egyedüli ember bizonyos helyeken, aki nem nézegeti a telefonját várakozó helyeken, sorbanálláskor, akárhol, várakozva egy hívásra például, vagy hogy valaki beszélni kezd hozzád és ezalatt…

Bár ez a fantasztikus készülék és te csak jelen vagy jelen vagy csak a jelenben vagy… körbe nézel és kilépsz a gondolkodásból amíg mindenki más benne marad saját önnön hipnotikus állapotukban.

Most rajtad a sor

Szóval így látja Eckhart Tolle. És te?

Most hozzád fordulok: Melyik rész ragadott meg leginkább az imént elhangzott illetve elolvasott Eckhart Tolle kérdések-feleletek részből?

Az, amikor a tévé és az egó kapcsolatáról beszélt Eckhart, vagy inkább az, ahogyan az okostelefonokról és az egóról volt szó.

Mondd el nekünk itt lejjebb a kommentmezőben…

This Post Has 0 Comments

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Send this to a friend