skip to Main Content

Szorongás oldása

Zsolt: Terápianapló

Szorongás oldása; Zsolt gyógyulásáról szóló írás akár az Esthajnalcsillag fénye az éjszakában.

Melyből megismerheted, hogy 

  • Mit miért csináltunk a terápia során
  • Mi Zsolt szorongásának története
  • Mi történt a terápia során
  • Mitől lett jobban Zsolt.

Vágjunk is bele most

zsolt terápianapló a szorongás oldása

Első fejezet:

Szorongás történet: Zsolt

Ebben a fejezetben elmesélem Zsolt szorongás történetét.

Meg azt, hogy milyen kép alakult ki bennem Zsoltról az első beszélgetésünk alkalmával.

Megfogalmazom azt is, hogy milyen stratégiát és esélyeket láttam Zsolt szorongás oldása érdekében.

szorongás története zsolt

Hogyan kerültünk kapcsolatba legelőször

Általában az emberek többsége az első pánikrohamukról szoktak mesélni –hogy milyen rémisztő és halálfélelmetes volt átélni az elős pánikrohamot – és ezt is leginkább csak a pszichológusuknak. Én az utolsó pánikról szeretnék itt és most csak egyetlen mondatban szólni: „Már három éve van annak, hogy átéltem életem (eddigi) utolsó pánikrohamát.” 15 évnyi pokoli pánikbetegségből jöttem ki. Tettem mindezt a saját lábaimon. Nagyon megindító érzés – még most is – és a legkevesebb, amit tehetek, hogy segítek másoknak is jobban lenni szorongásból, depresszióból, pánikbetegségből illetve fóbiákból. 

Mindezt szabadidőmben teszem, bár ez nem teljesen igaz, mert például ezt a cikket munkaidőben írom (psszt, ne mondd el senkinek) – még szerencse, hogy a munkám pontosabban a munkahelyem teret enged mások megsegítésének is.

Növekvő online jelenlétemnek köszönhetem, hogy találkoztam Zsolttal. Annak a srácnak, akiről ez a történet szól valójában nem is Zsolt a neve és tulajdonképpen ez a történet sem igazán „Zsolt” személyéről szól, hanem… rólam. Csak viccelek. Pontosabban arról, hogy miközben tiszteletben tartom Zsolt identitását, mégis betekintést nyújtanék abba a logikába az én szemszögemből, amivel segítettem tudtam neki. Teszem mindezt azért, hogy segítsek vele neked, mert tudom, hogy nagy szükséged van a segítségre. Ugyanakkor viszont nem könnyű eljutni odáig, hogy az ember segítséget kérjen egy másik embertől.

Tudom… (mert én is jártam ugyanebbe a cipőben, kb egy évtizedig.)

Az utóbbi évben YouTube videókat készítek, a saját weboldalamra cikkeket írok, mint például ez is, és mivel nagy tisztelője vagyok Eckhart Tolle tanításának ezért miután leszinkronizáltam néhány vidóját azt hanganyagként podcast formában is megjelentetem, hogy okostelefonodon magaddal tudd vinni és a nyelvi akadályok áthidalásával segíthessem spirituális fejlődésed.

Egyik videóm győzte meg Zsoltot, hogy kapcsolatot keressen velem. Miután eldöntötte nem volt túl nehéz dolga, hiszen minden videó alatt megtalálható az elérhetőségem. 

Első emailjében viszonylag részletesen leírta, hogy jelenleg nem él magyarországon és családos; két gyönyörű leánygyermekének édesapja és mintegy öt hónapja, hogy második gyermeke megszületett azóta nagyon erős szorongás gyötri. 

Éppen ez a szorongás miatt keresett meg Zsolt

Ebben kérte ki a véleményemet és persze a segítségemet.

Igyekeztem bizalomkeltő választ írni neki, amiből megnyugtatóan látszik a segítő szándékom. Tudtam, hogy ez azért fontos, hiszen bárki aki figyelembe veszi, hogy én már leküzdöttem a 15 év pánikbetegséget, az tudja, hogy komoly potenciált jelenthetek számára, hogy megtudja, hogy hogyan küzdhetné le ő is a depressziót, szorongást, vagy pánikot.

Meg akartam könnyíteni Zsolt helyzetét azzal, hogy beleírtam a válasz emailbe a telefonszámomat. Főként azért, mert így országok közötti hívásokhoz – tudod – a legjobb a Vibert használni vagy a WhatsAppot. Ingyenesek, ha van WI-FI.

Néhány óra mulva megtaláltam Zsolt üzenetét az iPhonomban: ez a Viber-dolog jó ötlet volt. Még aznap „Hellót” mondtunk egymásnak telefonon, mert érdekelt, hogy mi Zsolt sztorija a szorongásával kapcsolatban.

Zsolt sztorija

Telefonon beszélünk…

Általában úgy kezdem a beszélgetést, hogy megkérdezem: „Hogy vagy ma?” Ez segítette Zsoltot, hogy belekezdjen feltárni röviden a szorongásának történetét és nekem is, hogy a szorongás oldás megkezdődjék.

Megfogott az a mondata, hogy: „Európa egyik legszebb helyén lakom, van két csodálatos lányom és feleségem és igazából boldognak kéne lennem, de…” – majd így folytatta – de sajnos nem vagyok az.

Elmondta, hogy 5 hónapja született meg második kislánya és az ő születésének második napjától heves szorongás fogta el. És azóta hol erősebb hol gyengébb, de szinte mindig jelen van és már nem tudja mit tegyen.

Ettől még sokkal több mindent is elmondott Zsolt – az az igazság –, de az írásom tanulsága szempontjából azok már nem fontosak, pontosabban azok már túl személyesek lennének és nem akarom Zsolt identitását semmiképpen sem felfedni. (…vagy azt írni, hogy „bármi hasonlóság a véletlen műve” – tudod, a mozifilmek végén szokott néha megjelenni ez a felirat)

Az apa-szerepről beszélgettünk még néhány gondolat erejéig. Én voltam, aki felvetette és úgy gondolom, hogy most ide is tanulságos gondolat lehet, szóval az apa-szerepről beszélgettünk. Megemlítettem, hogy a szorongásból való teljes gyógyulás motivációja még az a gondolat is lehet, hogy te (Zsolt) jó apa akarsz lenni. Az az igazság, hogy a szorongás annyi figyelemelvonással jár, hogy szinte nem marad semmi figyelem arra, hogy „jó apának lenni”. És arra sem marad figyelem, hogy boldognak lenni. És az újszülött kislányára sem kellőképpen figyelni Zsolt, mert a figyelmét a szorongáson tartott szemek kötik le.

Milyen kép alakult ki bennem Zsoltról legelőször

Miközben Zsoltra koncentráltam, hogy miket mond a szorongásáról, kialakult egy kép a fejemben. Erről szeretnék most írni.

„Perfekcionista” – erre gondoltam. Elsőként ez jutott eszembe, hogy perfeckcionista, hogy talán olyan neveltetést kaphatott, amiben csak a tökéletes volt az elfogadható és ha valami kissé tökéletlenül sikerülne, nos az már nem volt elfogadható.

Igen, erre gondoltam, hogy Zsolt ma felnőttként esetleg fehéren-vagy-feketén látja a dolgokat; mindent-vagy-semmit más szavakkal. A tökéletestől való legkisebb eltérés is már tökéletlennek van nyilvánítva és ez rendkívül megnehezítheti azt, hogy „jó apának lenni”.

Milyen esélyeket láttam Zsolt gyógyulására az első beszélgetés alkalmával?

A perfekcionizmus korrigálásában láttam esélyt. Hiszen, ha Zsolt el tudná érni, hogy ne csak fehéren illetve feketén lásson dolgokat úgy az egész világ újra feltárulhat előtte. 

Ráadásul szinesben 🙂 és ez nagy dolog. 

És amúgy egy jó lehetőség is egyben az újrakezdésre.

Álltalános azonnal bevethető szorongás oldás enyhítő technikák jutottak még eszembe. 

Tudok néhányat. 

Hálásan emlékszem vissza például az Agykontrol tanfolyamra, amit még Dr Domján László előadásában hallgathattam 1993-ban Budapesten. Fantasztikus volt. A háromújj-technikára gondolok, amit ha olyan valakivel beszélek, aki Agykontrolos, akkor „bedobom”, hiszen ő is tanulta, mi az és viszonylag könnyen előnyt lehet kovácsolni belőle, hogy megfékezze a szorongást.

EFT a másik, a kopogtatós módszer. Talán hallottál már az EFT-ről, Emotional Freedom Techniques. Én gyakran végigkopogtattam a meridián pontokat az EFT technikákat alkalmazva és nálam bizony eredményes volt. Gyakran megtanítom másoknak is, hogy azonnali stresszoldást eredményezzen. És eredményez is. Fantasztikus dolog.

Második fejezet:

Szorongás terápia: Zsolt és én

Ebben a fejezetben elmondom hogyan kezdődött a szorongás.

Zsolt elmesélte a legrosszabb szorongás élményét is

szorongás terápia Zsolt

Az első 3 terápia beszélgetés. Vagy konzultáció? Úgy értem: terápia-konzultáció? Úgy talán hivatalosabb formában lenne, nemde? Nem szeretném, hogy bárkit is megtévesszen a hivatalos stílus. Amikor azt olvasod, hogy „9abor terápia beszélgetés”, nos azalatt azt értem, hogy terápia is és beszélgetés is. Ugyanis velem egy terápia beszélgetés nem úgy néz ki, hogy a páciens lefekszik egy ágyra, félhomály és én hallgatok tíz percig, majd a páciens legutolsó kijelentő mondatát kérdőmondattá konvertálom és visszakérdezek vele… nem.

Alaposan figyelek. Nagyon figyelek. És amikor már kritikus tömeggé gyűlik a fejemben a felhalmozódott gondolataim, akkor gyakorlatilag, mint a vulkánkitörés, kilövellem magamból. Ennek az őszinteségében van az elsöprő ereje. Hidd el nagy dolog manapság valakitől hosszú perceken át figyelmet kapni, majd őszinte beszédet utána. Ezt elsősorban Jordan Petersontól tanultam, de úgyhiszem tényleg van létjogosultsága.

Oké. Akkor most Zsolt következik és az, ahogyan elbeszéli szorongásának történetét, hogy részemről megfigyelve, megértve azt pontosabb képet alkothassak szorongásának természetéről.

Hogyan kezdőtött

Ez az első kérdés, amit szeretnék megtudni. És ugyanakkor ez az első kérdés, amit ténylegesen meg is kell tudnom ahhoz, hogy megismerhessem a Zsolt szorongásának természetét. Amint megtudok néhány részletet a szorongásról, pontosabban mialatt hallgatom, hogy Zsolt felvázolja előttem, hogy hogyan kezdődött, nos utána már könnyen össze tudom hasonlítani, hogy nekem milyen volt és neki milyen lehetett. Így jutok könnyen „képbe” Zsolt szorongásának megismerésével kapcsolatban és így jutok közelebb a szorongás oldás megoldáshoz is.

Zsolt elmondta, hogy hogyan kezdődött. Leírta azt a fél órát, amikor addig még sohasem érzett szorongás fogta el. Ijesztő volt és feledhetetlen.

Istvánka, Zsolt első gyermeke éppen 3 éves volt. Vacsora után voltak már, de még lefekvés előtt. Úgy mondta Zsolt: „sohasem felejtem el, hogy milyen váratlanul meglódult és felerősödött a szorongás bennem, magam is meglepődtem. Aztán meg megijedtem. De nagyon. Az ijedséggel még rosszabb lett. A szívem is sokkal erősebben kalapált. Úgy éreztem, hogy letaglóz a félelem. Nem tudtam mit csináljak. Az agyam ezerrel járt és szüntelenül arra gondoltam, hogy mit tettem, vagy mit nem tettem meg, hogy idáig jutottam.”

Istvánka miatt aggódott Zsolt. Istvánka egészsége miatt. Hogy valami olyasmit eszik, amitől beteg lesz. Nem hagyta őt nyugodni. Aztán odáig fajult, hogy erős szorongás lett belőle.

Melyik volt a legrosszabb

Sokat megtudok a szorongás intenzitásáról is, ha megismerem az eddigi legrosszabb illetve legerőteljesebb szorongást is. Ezért mindig megkérdezem. 

Úgy mondta Zsolt, hogy a legrosszabb most volt nemrég. Sárika kislánya most született 6 hónapja. A félelem és aggódás újra erőteljesen kiújult Zsoltban.

„Mikor Sárika megszületett az első pillanattól fogva nagyon boldog voltam. De sajnos a felhőtlen boldogság csak ideig-óráig tartott. Rögtön már másnap, ahogy Sárika megszületett, borzasztóan elkezdtem aggódni érte. Hogy mi lesz vele. És, hogy nehogy valami baja legyen. Borzasztóan féltettem az egészségét. Hálát adtam az Istennek ismét, hogy akár csak Istvánka, Sárika is teljesen egészségesen született. Viszont a saját beteges aggódásom miatt nem tudtam örülni semminek. És lassan lassan apaként is már alig tudtam lenni. Szenvedtem, nagyon szenvedtem. Egyik nap, talán Sárika még egy hónapos sem volt, amikor heves szívdobogás fogott el vacsora időben. Elviselhetetlenül éreztem magam. Pokolian szenvedtem. Vert a szívem és azt hittem, hogy kész, vége, mentőt kell majd hívni. Pánikoltam.”

Zsolt így mesélte el élete legrosszabb napját a heves szorongási roham miatt. 

Mikor volt utoljára?

Ebből megtudom, hogy mostanában mennyire romolott az állapota, ami oda vezette, hogy segítséget kérjen. 

„Most volt kb egy hete. Hasonlóképpen, szörnyen éreztem magam. Mélyen elszomorodtam, kalapált a szívem is és arra gondoltam, hogy bárcsak meg tudnám állítani az agyamat, hogy ne gyötörjenek a saját hülye gondolataim. De nem tudtam.”

Azt mesélte Zsolt, hogy néhány hónappal korábban már járt pszichológusnál, de nem érzett javulást ezért tovább keresgélt az interneten. Így találta meg a webodlalamat és a YouTube csatornámat. 

Meg is lepődött, mikor azt hallotta és olvasta, hogy Gábor ingyen adja az első 3 telefonterápia beszélgetést. Eldöntötte, hogy segítséget kér tőlem.

Zsolt így jutott el hozzám.

Most hogy érzed magad?

Legtöbbször rákérdezek arra, hogy most mialatt beszélünk és éppen a szorongásaid történetét idézed fel, szóval hogy most éppen hogy érzed magad, hogy tudjam, hogy esetleg, miközben beszél róla, nem-e kerül még inkább bele a szorongásba. Mert ha igen akkor azonnali segítséget kell adnom neki.

Zsolt nem számolt be arról, hogy éppen most ne lenne jól. 

Arra gondoltam, hogy ez jó jel, mert akkor ez azt jelenti, hogy képes felülről látnia saját magát és ezt fenn is tudja tartani, ha kell.

Harmadik fejezet:

Szorongás leküzdése: Tűzoltó technikák

Szorongás oldás vagyis szorongás leküzdése otthoni gyógymódokkal – ennek jött el az ideje.

Akár belső-, reggeli- és akár szociális szorongás, a most következő Tűzoltó technikák azonnal oltják a félelem hevességét. 

Agykontrollal még könnyebb, had magyarázzam meg…

tűzoltó technikák

Tűzoltó technikák alatt olyan azonnali bevethető eszközöket értek, amik segítenek tüzet oltani, ha ég a ház, természetesen képletesen szólva.

Gondolj bele, ha éppen felerősödik a szorongás, netán pánikrohammá fokozódik, és akkor abban a pillanatban, ha lenne valami, ami segítene megfékezni az elharapódzó tüzet, megintcsak képletesen szólva, az milyen jó lenne.

Vannak ilyenek, amiket érdemes tudni és még érdemesebb bevetni, ha kell.

Tehát ha lenne bármilyen eszköz, ami meg tudná fékezni a félelem elburjánzását, akkor – elvileg – meg lehetne akadályozni egy felerősödő szorongás „önálló elszabadulását” és pánikrohammá fejlődését, nemde? Elvileg igen. Gyakorlatban persze ez nem teljesen így működik, de azért mégiscsak van benne valami – úgy gondolom.

A háromujj-technika (Agykontrol)

Úgy tanultam, hogy „bármikor összeérinted egyik kezed három ujját, azonnal alfába jutsz”. És ezt be is gyakoroltuk. Agykontrolos kifejezéssel élve, ezt „beprogramoztuk”. És tényleg, a tanfolyam után, jól emlékszem, és még most is „működik”, mert csak össze kell érintenem a három ujjam és azonnal és érezhetően beindulnak az agyi folyamatok. Más szavakkal tényleg ellazulok.

 Zsolt korábban Agykontrol tanfolyamot végzett. 

Ez jó, gondoltam, mert a háromujj-technikát könnyen be tudja majd vetni a legközelebbi alkalommal, amikor szorongás fogja el.

Csak viszonylag kevés magyarázatra volt szükség ahhoz, hogy megtanítsam neki. 

Emlékeztettem a háromujj-technikára és arra kértem, hogy érintse össze három ujját. Zsolt megtette. Arra kértem, hogy figyelje meg, amint három ujjbegye összeér. Arra kértem, hogy figyelje meg fizikálisan az érzést, amint az ujjai összeérintkeznek. Még azt is mondtam, hogy nyugodtan megmorzsolgathatja finoman az ujjait, hogy segítsen érezni könnyebben.

Majd arra kértem, hogy tartson ki sokáig az érzékelés megfigyelése mellett. Ha egy vagy több gondolat bejön a fejbe, az nem baj, hagyja a gondolatokat elillanni és újra legyen teljesen egy a figyelmével és az ujjbegyei érzékelésével. Tartson ki az érzés megfigyelése mellett.

Ezután egy újabb dolgot tanítottam meg neki. Ez pedig nem más, mint a gondolkodás és-vagy az összeérintkező ujjak érzésének megfigyelése. Ehhez arra kértem Zsoltot, hogy miközben megfigyeli az ujjbegyek összeérintkezésénél keletkező érzést, közben kezdjen el 17-től visszafelé számolni. Kértem, hogy egyezzen meg magával, hogy mindenképpen kitart az ujjbegyek megfigyelése mellett.

És mi történt? 

Nem ment igazán a visszaszámolás.

Ellehetetlenült.

Miért történt így?

Azért mert nem lehet gondolkodni is és egy másik dologra közben öszpontosítani.

Ez csodálatos találmány, hiszen egy szorongás kellős közepén „bedobni” valamit, ami kibillent a gondolkodásból, az nem más, mint a szorongás azonnali ellenszere. Nemigaz?

Próbáld ki kedves olvasó.

Számolj visszafelé és közben próbáld megfigyelni amint az ujjaid összeérintkeznek. Tarts ki egyszerre mindkettő mellett. Nem fog menni, ha őszinte akarsz lenni önmagadhoz.

Vagyis, azt tanácsoltam Zsoltnak, hogy ezentúl bármikor legközelebb szorongáson kapja magát vesse be, hogy összeérinti három ujját és mindenképpen kitart azok megfigyelése mellett.

Itt és most őszinte leszek. Nem fog menni tökéletesen, hiszen a szorongást okozó félelem ösztöne sokkal erősebb, mint az elméd ad-hoc akarata. Sokkal. Ám mégis, valamiennyire enyhítheti. Gyakorlással pedig mégjobb lehet.

Én például a talpaim talajjal való érintkezésének érzésének megfigyelése mellett igyekeztem kitartani. Nekem olyan erős pánikrohamaim voltak, hogy alig-alig segítettek, de… de segítettek mégiscsak valamennyire. És itt és most azon van a hangsúly, hogy mi az ami segít.

Még egy kis segítség is nagy segítség, ha a szorongást tápláló félelem eluralkodik.

Eckhart Tolle és a MOST

A most hatalma című könyv írója, Eckhart Tolle úgy tanítja, hogy legyél a mostban lehetőleg minél többet. Még azt is írja és előadásaiban mondja sok helyen, hogy az érzékszervek érzékeléseinek kitartó megfigyelése mintegy portált jelent a mostba.

Tehát például a természetben megfigyelni egy növényt, vagy akár abban a helyiségben, amelyikben éppen vagy, a mostba vezethet könnyen. Azon van a hangsúly, hogy koncentráltan kell figyelni például a látványra, vagy akár a zenére, stb.

Zsoltnak úgy tanítottam, hogy válasszon ki egy pontot a szobában, ahol éppen van. Miután kiválasztotta az egyik szobanövényt, megkértem hogy teljes odaadással figyelje meg. Ha gondolatok jönnének be és megtörnék a megfigyelés folytonosságát, semmi baj, engedje el a gondolatot, majd nyugodtan térjen vissza a folytonos megfigyeléshez. Közben törekedjen rá, hogy maga a megfigyelő legyen teljesen egy a megfigyelt látvánnyal

Tanítottam Zsoltnak a zenei megfigyelést is. Aktív zenehallgatást, más szavakkal. Ez úgy történik, hogy elindul a zene és Zsolt aktívan rajta tartja a fülét és rajta keresztül a figyelmét. Közben törekedjen arra, hogy maga a megfigyelő, tehát Zsolt saját maga, legyen teljesen egy a zenehallgatás élményével. Ez az aktív figyelem.

Mindkettőnek az a hatása, hogy a gondolkodást mellőzi. Az aktív figyelem, gyakorlatilag kizárja a gondolkodást. Ami nagyon előnyös, ha például szorongást tápláló félelmek gondolkodnak benned és azokat kell kizárni, hogy megnyugodj a félelmeket keltő gondolatoktól megszabadulva. Legalábbis pillanatokra. És már az is hihetetlen sokat jelenthet. Esetleg pont annyit, hogy néhány pillanat alatt lenyugodj.

T ű z v a n technika

Ez egy egyszerű de nagyszerű technika. 

Zsoltnak így tanítottam: „Zsolt, mikor szorongsz, vajon a gondolataid lassan vagy ellenkezőleg: ezerrel követik egymást? Melyik igaz?” Ezerrel – mondta Zsolt. Pontosan, mondtam én is. És ezért hasznos alkalmazni a Tűz van technikát.

Tudod, van az a kedves kis ausztráliai állatka, a háromujjú lajhár. Neki tényleg nagyon lassú a mozgása, ugye? Most képzeld el, hogy ez a lajhárnak az a feladata, hogy azt mondja: „tűz van!”, de úgy, olyan lassan, amennyire csak tőle tellik. Márpedig tőle tényleg kitellik, hogy úgy mondja, hogy közben megalszik a tej a szájában, már bocsánat. De csak a példa kedvéért:

T ű z v a n. Lassan, nagyon lassan…

Namost, hogy hangzik ez? Hm? Nevetségesen? Persze, nevetségesen. Természetesen. És ez itt a lényeg.

Ha kivennénk egy metszetet azokból a gondolatokból, amik ezerrel követik egymást egy szorongó ember elméjében és lelassítanánk: t ű z v a n – nos az csodákra lehet képes.

Úgy tanítottam Zsoltnak, hogy bármire is gondolsz egy adott szorongó pillanatban, ragadd meg a gondolatot: é s l a s s í t s d l e.

Megnyugtat. Nagyon megnyugtat. És eltompítja a szorongás élét.

Negyedik fejezet:

Tévút után életút

„Tévúton járok” után „Te ott állsz az út végén” – neeeeeeem – totál rosszul mondom: Tévút után az álmok útja, vagyis az életút maga.

Az az életút, amin mindig is akartál járni…

És néhány útravaló

Induljunk…

tévút után életút

Irányváltoztatás: Életút

Tévútból legyen inkább életút! Valamennyi tévút félrevezet és nyomorba dönt. Ugyanakkor valamennyi életút álomút is egyben, ami csillagporral és fénnyel vezeti a rajta haladót biztosítván, hogy jó úton halad.

Ezt Jordan Petersontól tanultam. És elmondhatatlanul hálás vagyok neki a felbecsülhetetlen értékű intuíciójáért és tanításáért. 

Az én 15 éves pánikbetegségem mellékhatása volt annak tényének, hogy alapvetően rossz úton jártam. Úgy értem – és ezt így is tanítottam Zsoltnak is –, hogy minél távolabb vagy az álmaid útjától, hogy azt csináld, amit mindig is akartál, hogy felelősséget vállalj és fejlődj és jobb legyél és több legyél és fontosabbnak érezd magad és másoknak is hasznára válj, stb. Ezek nagyon fontosak ahhoz, hogy jó úton járj.

Ha rossz útra térnél azt szorongással jelzi az élet. Ha jó úton jársz, azt a szorongás és egyéb elmebaj-mentességgel ajándékozza meg az élet. Tehát azt mondhatjuk, hogy a szorongás, a pánik, a depresszió és egyéb elmebetegség általános értelemben nem más, mint útjelzőtábla, ami leginkább zsákutcát jelez. Egy olyan zsákutcát, amibe már belehajtottál és már azt is tudod, hogy zsákutcában vagy, de még keresed, hogy hol tudsz visszafordulni, képletesen szólva.

Meg kell fordulnod és ki kell jutnod a zsákutcábol. Nincs más kiút. De ez viszont kiút. Ez pedig máris valami.

Zsoltnak is így tanítottam bizakodva, hogy megértésre találnak szavaim. És nem csak megértésre, de a segítségére is. És nem csak Zsoltnak, de neked is kedves olvasó.

És ha segítségre lenne szükséged, ne feledd, hogy 2-3 terápia-szerű beszélgetés, neked is elmondhatatlanul sokat segíthet. És nem utolsó sorban az első 3 terápia beszélgetés egyenlőre még ingyenes. Itt találsz meg a kapcsolatoldalon.

Most rajtad a sor…

„Szóval ezek történtek azzal a kétgyermekes családapával, aki nemrégiben hozzám fordult segítségért és a cikkben Zsoltnak neveztem, hogy identitását megőrizve segíthessem a gyógyulására irányítani a figyelmed.

Most rajtad a sor, így hát hozzád fordulok:

A fenti terápiatörténetből melyik rész volt a legtanulságosabb számodra?

Az, hogy akármilyen is másnak a félelem-sztorija egyben mindenképpen azonos a tiéddel: félelem ez is, az is. Vagy pedig valamelyik Tűzoltó technika, amit azonnal be tudsz vetni, ha „ég a ház”?

Akármelyiket is választod, írd meg nekünk itt a kommentmezőben.

szorongás terápia Zsolt

Hasznosnak találtad a cikket?

This Post Has 0 Comments

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Szorongás oldása: Zsolt

 

Send this to a friend